Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is
Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
aki váltságul adta önmagát mindenkiért
tanúbizonyságként a maga idejében.
1Tim 2:5,6
Nehéz hét, komor hétfő - hideg, szürke.
A megbeszélés sorsdöntő lesz, egy év munkája forog kockán.
Tükörben az arc sápadt.
Reggeli ima az Urat szólítja, kéri a segítséget a napra.
Az ige olvasása megnyugtat, irány a Város.
Iroda, gép előtt ülve, a hangulat vegyes.
Youtube-on, egy dicséret, kicsit jobb.
Indulás a helyszínre, kocsiban ima.
A szavak az Urat magasztalják, majd áldást, segítséget kérnek.
De csak a forgalom lüktet, belül csend van.
Új ima, ugyanazt, több odaszánással.
Válasz nincs, gyomor szorít.
Felismerés: a szavak nem teljesek, a száj elharapja azokat.
Száj jobban formál, hangok jobban jönnek, sóhaj száll.
Kocsi átmegy a hídon, az út vége közel.
Ima abbamarad, kiáltás hangzik: Uram, mit tegyek?
Kérlek add világosságod!
Jobb kanyar, hangos szavak formálódnak - add Igazságod!
Kanyar vége. Legyek Világosságod!
Parkoláshoz közeledve, legyek a Te Gondolatod, legyek Te Szavad!
Kocsi parkol.
Szív kiált az Égre: LEGYEK KRISZTUS JÓ ILLATA!!!
És érzem amint élő víznek folyamai árasztanak el.
Egyenes háttal, öles léptekkel nyitok be az ajtón.
Aki rám néz, mosolyog, akihez szólok, nevet.
URAM ÁLDOTT EZ A REGGEL A TE NEVEDDEL!
KÖSZÖNÖK MINDEN PERCET!
