2021. március 31-én pozitív lett a koronavírus tesztem. Fájt a torkom, köhögtem. Kaptam gyógyszert, a tüneteim enyhültek, már-már azt hittem, lassan túl vagyok a nehezén, amikor az oxigénszintem csökkenni kezdett. Húsvét másnapján délután kórházba kerültem. Nem éreztem nagyon rosszul magam, nem voltak súlyos állapotra utaló tüneteim, de az oxigénszint alacsonysága miatt és mint később kiderült súlyos kétoldali tüdőgyulladás miatt kórházi ellátásra volt szükségem. 65%-os tüdőérintettség miatt súlyos, életveszélyes állapotba kerültem hamarosan. 21 napot töltöttem kórházban. Az első héten szinte végig csak hason feküdtem, s közben infúziót kaptam reggel, este, vénás injekciókat, valamint az arcomon zsákos maszkon keresztül adták az oxigént folyamatosan. Beszélni alig tudtam, hisz nem értették, mit mondok, olvasni egyáltalán nem volt módom, a telefonálás szinte lehetetlen volt, s a COVID miatt a látogatás sem volt lehetséges. Mind fizikailag, mind lelkileg teljesen kimerült voltam, a hirtelen megváltozott helyzetem miatt. S akkor Isten emlékeztetett engem a 91. zsoltár alapján, hogy Ő velem van. Az imacsoportunk alkalmán épp a 91. zsoltárt tanulmányoztuk 2 héttel a kórházba kerülésem előtt. Elolvasni nem tudtam, de jól emlékeztem még a benne levő igékre. Isten világossá tette számomra, hol vagyok: „ Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen….” A kórházi ágyam, a kórterem az Isten jelenlétének, az Ő rejtekének helyévé vált, a biztos menedék helyévé, ahol senki sem férhet hozzám. Teljes biztonság helye ez, az Isten szentségének és jelenlétének helye. Teljesen kiszolgáltattam magam Istennek, és lelkem megnyugodott, elmerültem az Ő jelenlétében, tudtam, hogy biztos helyen vagyok, tudtam, csak Ő segíthet rajtam, mindegy, mit látok az orvos szemében, semmi nem árt nekem, amíg ezen a helyen vagyok. Imádkoztam a zsoltárt, „ha ezrek esnek is el melletted, téged akkor sem ér el…. „ nem kell félned a rémségektől éjjel…..” .
Leírhatatlan számomra, de olyan emelkedett állapotba kerültem lelkemben, amelyet kevésszer éltem át még életem során. A kórterem Isten házává, az Ő lakóhelyévé vált számomra, a szentség helyévé, ahol teljes biztonságban vagyok, ahol semmi sem árthat nekem, ahol minden megvolt számomra, amire szükségem volt. Mindez boldogsággal töltött el, reményt és vigaszt adott nekem a súlyos fizikai állapotomban. Isten mindenre elég – olvasható kis táblácskán keresztyén boltokban. És számomra Ő elég volt életem egyik legnagyobb nyomorúságában.
Isten kreativitása felfoghatatlan, Ő minden helyzetben meg tudja mutatni, mi a legjobb nekünk, mit tegyünk. Megtapasztaltam ennek a zsoltárnak az erejét, s vágytam az Isten jelenlétének erejére minden pillanatban. Mint említettem korábban, olvasni nem volt módom, beszélni is alig tudtam a maszkon keresztül, így az a gondolat támadt bennem, hogy a kórterem 4 sarkát elnevezem, s ezen keresztül imádkozok, dicsérem Istent, s megélem a Vele való közösséget! Elneveztem tehát a kórterem sarkait. S napközben, éjjel többször is lélekben körbezarándokolva a sarkokon imádkoztam, énekeltem hang és szó nélkül.
Jobb felső sarok: Igevers - sarok
Amikor erre a sarokra gondoltam, 10 igeverset mondtam el egymás után. (milyen nagy áldás volt számomra, hogy az évek során nagyon sok igeverset tanultam meg kívülről: a gyermekek közötti szolgálatban és az imacsoport alkalmain sok aranymondást tanultunk hétről-hétre). Bibliát olvasni nem tudtam, de Isten igéje így is elérhetővé vált számomra. Isten erősített, bátorított engem igéjén keresztül. Megtapasztaltam, milyen hatalmas erő van Isten Igéjében!
Jobb alsó sarok : Miatyánk - sarok
Ennél a saroknál az Úrtól tanult imádságot mondtam el. Sokszor elmondtam már életemben ezt az imát, talán át sem gondolva a szavak súlyát teljesen, mert ebben a helyzetemben a „Legyen meg a Te akaratod – nál nem volt könnyű kimondani, hogy bármi legyen is az, legyen meg akaratod!
Bal alsó sarok: A 23. zsoltár - sarok
Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm ……. Újra és újra imádkozva ezt a zsoltárt, teljes bizonyosság támadt a szívemben-lelkemben, hogy egyedül Őrá van szükségem. A „halál árnyéka völgyében” – nincs számomra más segítség, egyedül Ő. Elvette a félelmet a szívemből, miközben imádkoztam, s tudtam, hogy Isten mindenre elég. Nem szűkölködöm semmiben. Milyen reményt adott ez nekem akkor, amikor vizitről-vizitre láttam az orvosokon, hogy nagyon kevés esélyt adnak nekem az életben maradásra. De számomra az erőforrás és reményem forrása Jézus Krisztus volt, a jó Pásztor, aki lelkemet felüdítette, aki állandó jelenlétéről biztosított engem e zsoltár szavain keresztül.
Bal felső sarok: Énekes-sarok
Ide érkezve lélekben, énekeltem 10 éneket egymás után. Bár szó nem tudott kijönni a számon, és az oxigénnel is híján voltam, s arccal lefelé feküdtem az ágyamon, mégis lelkem felfelé szárnyalt az ég felé, Isten trónjához. Az énekeken keresztül dicsértem Istent, s imádkoztam az énekek szavaival is. Milyen jó sok éneket tudni, ismerni, s ilyen helyzetben előhozni a szívünkből!
Nehéz szavakba foglalni, mit éltem át a kórházban töltött napok során lelkemben, de míg élek dicsőítem Istent azért a megtapasztalásért, védelemért, amit Vele átélhettem. Köszönöm azt is, hogy megerősítette testemet, s hazajöhettem, s azóta is gyógyító kegyelmével ölel át. Most is ott vagyok a rejtekhelyen, az Ő jelenlétének védelmében. Itthon is gyakorlatommá tettem az imádkozásnak ezt a formáját, hisz itthon is vannak sarkok a szobámban, és Isten jelenlétére és a Vele való közösség gyakorlására mindenkor szükségem van.
Nagyon hálás vagyok a testvéreimért, a gyülekezetért, és mindenkiért, aki imádkozott értem! Tudom, nagyon sokan álltak Isten elé értem, követték az állapotom alakulását, sms-t írtak, telefonáltak, érdeklődtek, segítettek a legkülönfélébb módokon. Isten áldjon meg mindenkit ezért, nagy erőforrás volt ez is számomra, és mindezek is segítettek nekem abban, hogy életem egyik legnehezebb időszakát fizikailag legyengülve, lelkiekben pedig meggazdagodva éltem át.
Mindenért Istené legyen a dicsőség!
Magasztallak, Uram, mert megmentettél…..
Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!
Zsolt 30:2, 13
