Kérdés:

Van-e élet a halál után az állatok számára? Sok esetben nagyon közel tud kerülni egy-egy állat az ember szívéhez, és elvesztésük nagyon tud fájni. A tudat, hogy őket soha nem láthatjuk viszont, nehezen elviselhető.

Válasz:

Az állatok csak testtel és lélekkel rendelnek. Egyedül az embernek adatott szellem a teremtés során. Ez a szellem biztosítja számára elsősorban az Istenképűséget, ami megjelenik a beszédben, szabad akaratban, ön és Istentudatban...stb. Ez a szellemi rész magában foglal három fontos területet a közösséget (kommunió) a lelkiismeretet és az intuíciót. Ez biztosítja számára a hallhatatlan örökkévalóságot.

Az állatok ezek közül egyikkel sem rendelkeznek. Van testük és lelkük, amely az értelmet, érzelmeket képes kifejezni, de emberhez hasonló szellemük nincs. Ha lenne akkor a megváltás rájuk is kiterjedne, viszont erről nincs szó Isten igéjében. Így örökkévaló szellemi rész hiányában nincs örök életük sem, mint az embernek. Tehát haláluk után elenyésznek a földben. Bármennyire is szívünkhöz nőnek el kell tudni engedni őket. Az örökkévalóságban viszont már nem érezzük a veszteség fájdalmát. (Ézs 65,17) Attól is óvnék mindenkit, hogy az állataira fordított szeretet és törődés egészséges mértékű maradjon. Sokan ugyanis ezt már szélsőségesen túllépték.

Kérdés:

A nők csak befedett fővel imádkozhatnak és prófétálhatnak?

Válasz:

A nők fejének befedése konkrétan az első korinthusi levél 11. részében van kifejtve ill. kijelentve. (1-16) Ez egy korabeli, helyi probléma és kulturális kérdés volt és más gyülekezetekre nem terjeszti ki Pál, csak itt van megemlítve.

Az ókori római impériumban főleg a nyilvános prostituáltak jártak fátyol nélkül. Ezért, Korinthusban a fedetlen fejű nő imádkozása ill. prófétálása a keresztyénséget összhangba hozta volna a kultikus paráznasággal, amiről egyébként is hírhedt volt a város. Ugyanakkor a zsidóságban is szokás volt, hogy a hajadonok nem, de a férjes asszonyok befedték a fejüket, hogy különbséget tegyenek a két csoport között. Ha szó szerint veszem az eredeti szöveget akkor pedig az asszonyt nem is igazán a kendő, hanem a férje által van befedve. Ráadásul az ige konkrétan csak az imádkozás és prófétálás kapcsán terjeszti ki ezt a dolgot az asszonyok számára, holott tudjuk, hogy számtalan szolgálatuk volt még a gyülekezetekben a nőtestvéreknek.

Ma már lelkiismereti kérdés egy nő számára, ha befedi a fejét, de ettől sem szentebb, sem alázatosabb nem lesz. Sokan ugyanis csak külsőleg hordják ezt a ruhadarabot, de a szívükben távol állnak eredeti értelmétől és jelentésétől. Legrosszabb esetben ezt még rá is erőltetik másokra, megbotránkoztatva testvérüket a hitben és lelkiismeretükben.

Itt vetődik fel a törvényeskedés kérdése is, amitől a téma nagysága miatt most eltekintek.

Kérdés:

Mit jelent a Jób könyvében ez a két igevers?
Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? Jób 38,22-23

Válasz:

A jóbi idézet egy érdekes kijelentés. Valójában a teremtés történetének egyes titkaiba ad betekintést Isten, ha a szövegösszefüggést megnézzük ebben a fejezetben.

Jóbnak megfogható módon tárja fel a hó és jégeső keletkezési körülményeit s az özönvíz előtti állapotot. Itt konkrétan arra is utal, hogy Isten egyes esetekben a természet erőivel is beavatkozik földi eseményekbe.

Ezt erősíti meg a Zsoltárok egyik kijelentése is miszerint: "Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik” Zsolt 148,8

Tehát minden Isten uralma alatt áll. Erre utal pl. amikor jégesőt bocsát Egyiptomra; (2Móz 9,18-25); jégesővel támogatja Józsué honfoglalásának harci eseményét; (Józs 10,11); megítéli a hamis próféták műveit; (Ezék 13,13); illetve a Jelenések könyvében is fontos szerephez jut az ítélet kapcsán. (8,7; 16,21)

Kérdés:

És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A föld is megrendült, és a sziklák megrepedeztek. Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szent teste feltámadt. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Máté 27,51-53

Mi történt ezekkel a szentekkel a feltámadásuk után? Ott maradtak Jeruzsálemben és újra meghaltak? Vagy visszatértek a sírjaikba? Esetleg Jézus Krisztussal a mennybe mentek?

Válasz:

A Messiás halálakor feltámadt, némely ószövetségi szentnek a sorsáról konkrét kinyilatkoztatás nincs. Azonban egyes igék alapján a következő álláspontot lehet kialakítani. Mivel ezekre a személyekre nincs utalás az első pünkösdi prédikációban pünkösdkor, ezért ezek az emberek már nem voltak elérhetőek. Sehol máshol sem történik rájuk utalás a későbbiekben. Ezért érdemes figyelembe venni Jézus mennybemenetelének eseményét.

Itt azt olvashatjuk, hogy:
Amint távozásakor merően az eget nézték, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik így szóltak hozzájuk: Galileai férfiak, miért álltok itt az eget nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, ugyanígy fog visszajönni, ahogyan felmenni láttátok őt a mennybe. ApCsel. 1,10-11

Jézus elmenetele a visszatéréséhez lesz hasonló, amiről pedig ezt olvassuk:
Mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve Jel. 19,14

Vagyis, amikor az Úr megjelenik, akkor őt megdicsőült szentek sokasága követi, ebből következően ezek a feltámadt szentek, vélhetően Jézus mennybemenetele kapcsán kerültek el a földről, ezért is nem lehet róluk többet olvasni. Mivel nem voltak a későbbiekben sem, ezért Pál sem nevezi meg őket az 1Kor.15-ben.

Még egy előkép, ami segíthet megérteni ezt a dolgot, ez pedig az első zsenge törvénye:
Ezt mondd Izráel fiainak: Mikor bementek a földre, amelyet én adok nektek, és learatjátok vetését, aratásotok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak. 3Móz. 23,10

Pál erre Jézus feltámadása után így utal:
Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül. 1Kor. 15,20

Vagyis Krisztus volt a zsenge, az első kéve pedig, amit bemutatott a feltámadás egyik következményeként, azok a magával vitt egyes feltámadt ószövetségi szentek voltak.

Kérdés:

Mi a különbség a bölcsesség és a tudomány beszédének karizmája között? Nem ugyanarról van szó csak szinonim kifejezések?

Válasz:

A bölcsesség és a tudomány beszéde egyaránt a Szellem ajándéka közé tartozik. Van valamennyi hasonlóság a kettő között, de markáns különbségek is megfigyelhetőek.

A bölcsesség ajándéka elsősorban a nehéz, kritikus helyzetekben, való kimenekedésben segít. Vagy életre szóló döntéshozatalban játszik szerepet, amikor nagyon jól kell dönteni, pl. iskola vagy társválasztás kérdésében!

A bölcsesség beszéde olyan helyzetekben nyilvánul, meg amikor nagyon nagy szükség van arra, hogy tudjuk, mit is kell mondani. Világi környezetben, amikor kényes vagy kellemetlen kérdéseket tesznek fel számodra akkor is a bölcsesség szavának következményeit is átélheted. Olyan dolog jön ki a szádon, amire nem is gondoltál és elhallgattatja a kérdezőt, ha provokálni akart vagy zavarba hozni.

A tudomány beszéde viszont tényeket, információkat közöl Istenről, emberekről, szellemi lényekről, helyzetekről. Segít ezen kívül, megérteni a Szentírás titkait, mélységeit. A múlttal, illetve a jelennel kapcsolatos abszolút tényeket ismertet meg.

A jövőbeni dolgok inkább a prófétáláshoz tartoznak, de a tudomány beszédénél is előfordulnak. A tudomány beszéde leleplez nem ismert, eltitkolt dolgokat. Meglát és felismer olyan állapotokat, amelyekben Isten vagy a gonosz munkája megnyilvánul. Amikor a tudomány beszéde megnyilvánul az hitet ébreszt és Isten felé fordítja az embereket. A megszerzett tudást és ismeretet a bölcsesség is alkalmazza, ezért van összefüggés a bölcsesség és a tudomány beszéde között.

A bölcsesség beszéde segít a tudomány beszédének hatékony alkalmazásában. A tudomány beszédét sokszor kell a megfelelő időben és helyen kimondani. A bölcsesség beszéde ezért segíthet abban, hogy a tudomány beszéde eredményesebb legyen. Kérj bölcsességet, hogy amikor az Úr kijelent neked valamit akkor megfelelő módon tudd továbbítani. Különösen azért, mert egyes esetekben, a tudomány beszéde összekeverhető a bölcsesség beszédével!

Kérdés:

Az akupunktúra használatba vehető keresztényként? Hiszen ezek anatómiai pontok alapján működnek, és tudtommal élettani magyarázata van a jelenségnek.

Válasz:

Akupunktúra olyan ősi kínai gyógymód, ami tűszúrással végzett gyógyítást jelent. Elsősorban nem orvosi, hanem vallási alapokon a konfucianizmus és a taoizmuson alapul.

Eszerint a kozmikus energiát jin és a jang alkotja, ami egymás nélkül nem képzelhető el. Amikor ezek egyensúlya megbomlik, az emberi szervezetben akkor betegséget okoz. Az emberi testben ez a kozmikus energia meridiánok mentén kering, és itt vannak az akupunktúrás pontok is. Pl. a nyolc kapu démonja, az isteni csoda vagy a szellem ürege nevű pontok is.

Érdekes módon a Nyugati kultúrában nem így nevezik őket, hanem számozzák és betűzik. Lehet, hogy nem véletlenül. Orvosilag, anatómiailag a meridiánrendszer teljesen fikciós, spekulatív dolog. Nem hozható összefüggésbe sem a neurológia rendszerrel sem pedig a vér és nyirokkeringéssel. Hatása placebo és pszichés (démonikus) módban van, mivel az ember alárendeli magát ezeknek a kozmikus erőknek és szó szerint belépési területet ad a démonoknak, hogy testét lakóhelyül használják.

A hatásai pedig eléggé ismertek, de a legsúlyosabb az, hogy szellemi vakságot és lelkiismereti érzéketlenséget okoznak és elzárják a megtérés útjától az embert. Fizikálisan tehát nem, de lelkileg-szellemileg erősen fertőző dolog az akupunktúra. Egy statisztika szerint az ázsiaiak 70-90%-ban, az európaiak 10-20%-ban, az afrikaiak pedig egyáltalán nem reagálnak, az akupunktúrás gyógymódra ez azt jelenti, hogy nem egységes dologról és gyógyászati beavatkozásról van szó!

Keresztény embereknek tehát semmilyen formában sem lehet köze hozzá. Egyrészt az okkult terápia miatt másrészt pedig azért, mert a Szentírás tanítása szerint az Úr a mi gyógyítónk és nem a démonikus vallásfilozófiai és áltudományos terápiák. Jézus Krisztus sebeiben meggyógyultunk és hittel, bizalommal lehet kérni mennyei Atyánkat, hogy gyógyítson meg bennünket.

Az orvostudományt nem veti el a Biblia, de csak azt, amely a valódi tudományos ismereteken alapul!

Kérdés:

Megengedhető-e a Biblia alapján a „kegyes halál”? Mi erről Isten véleménye?

Válasz:

A Biblia szerint Isten az élet és halál ura, az ember nem határozhatja meg az élet kezdetét és végét. A korszellem, ami napjainkat behálózza az embert teszi az élet és halál urává és ebből következik az élet feletti rendelkezés joga, amely szerint befolyásolhatja egy élet kezdetét - abortusz, művi meddővé tétel...stb. és a halál várható időpontját és formáját betegség esetén, pl. eutanázia!

Az eutanáziának két formája van az aktív és a passzív. Az aktív eutanázia esetén az orvos a beteg vagy hozzátartozó kérésére szándékosan olyan beavatkozást hajt végre, amely a beteg életét megrövidíti. Az aktív eutanázia ellentmond Isten „ne ölj” parancsolatának és az embergyilkos (sátán) akaratát juttatja érvényre! A Magyar Orvosi Kamara, Etikai Kódex szerint: Az ember életének kioltását célzó tevékenység, mind az orvosi hivatással, mind az orvosi etikával összeegyeztethetetlen! Az orvosok a hippokratészi eskü szerint sem hajthatnak végre aktív eutanáziát: "Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok." Írta Hippokratész! Az aktív eutanázia elutasításának kérdésében a nem progresszív keresztény egyházak véleménye gyakorlatilag megegyezik. Egyértelműen nem a felelet!

A passzív eutanázia esetén viszont más a helyzet. Ekkor a beteg tudatosan visszautasít minden kezelést, beavatkozást, amivel életét orvosilag meghosszabbíthatnák. Erre ma Magyarországon törvényes joga van. A törvény kimondja, hogy: A cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

Ebben viszont vannak véleménykülönbségek. Ugyanis többen amellett teszik le a voksot, hogy a „csendes halál” amikor az ember tudatosan készük rá és rendezi az életét, összeegyeztethető a Bibliával. Több történet utal rá, hogy amikor valaki érezte, hogy halála közeleg végrendelkezett, bűneit, életét rendezte és készült az örökkévalóságra! Az is tény, hogy a modern műszerek és lehetőségek korában ez az időszak kitolható és valamelyest meghosszabbítható. Ezért ez is lelkiismereti kérdéssé válik minden ember számára.

Végül két megfontolásra érdemes dolog.

Az első. A veszély abban áll, hogyha a halálos betegeknek megengedjük az aktív eutanáziát, akkor ki lesz a következő csoport? Az öregek, az elme és pszichiátriai esetek? Azért veszélyes megengedni az életellenes beavatkozásokat, mert olyan lavinát indítanak el, amit nem lehet megállítani. Elrettentő példa a hitleri Németország. Előbb kommunisták, majd fogyatékosok, zsidók, cigányok, más népek stb.

Másik szempont a kegyelem és az üdvösség kérdése. A megrövidített élet kevesebb esélyt kap arra, hogy Isten irgalmával, szeretetével találkozzon. A halálos végstádiumú állapot még nem jelent döntésképtelenséget, megértést és belátást. Az ember szellemi képességei megmaradnak még az utolsó pillanatokban is. Már csak ebből a szempontból is ellenezni kell az eutanáziát és kiállni az élet védelme és tisztelete mellett. Jézus Krisztus világosan kijelentette; Ő azért jött, hogy életet, sőt bővőlködő életet adjon az embereknek. (Ján 10,10)

Nem szabad megengedni, hogy egy társadalomra a Halál és Pokol szelleme telepedjen csak azért, mert ez így kényelmes és gazdaságos sokak számára!

Kérdés:

Hagyományos temetés vagy hamvasztás?

Válasz:

A Szentírásban konkrét tanítás nincs a hamvasztással kapcsolatban, ugyanakkor van több olyan kijelentés, amit figyelembe kell venni, amikor erre választ keresünk. Amikor a Bibliában tűz általi halálról vagy testek elégetéséről van szó az a legtöbb esetben negatív színezettel bír.

Pl.

1. Áron fiai, Nádáb és Abihú pedig, vették külön a tömjénezőjüket, szenet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tüzet vittek az ÚR elé, amelyet nem parancsolt nekik. Ekkor tűz jött ki az ÚR elől, és megemésztette őket, és meghaltak az ÚR előtt. (3Móz 10,1-2)
2. Ha egy pap leánya vetemedik paráznaságra, megszentségteleníti apját, ezért égessék meg. (3Móz 21,9)
3. Ezért a föld megnyitotta száját, és elnyelte őket Kórahhal annak a csoportnak a halálakor, mikor intő például a tűz kétszázötven férfit megemésztett. (4Móz 26,10)
4. És azt mondta Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az ÚR! És elborította őt egész Izráel kövekkel, majd a megkövezés után megégették őket tűzzel. (Józs 7,25)

A mózesi törvények elítélték a pogányok égetéssel járó áldozatát, vagyis a szakrális célzatú hamvasztást. (5Móz 12,31) Ezt Jeremiás is megerősíti. (Jer 19,5) Jósiás király pedig a holtestek csontjainak az elégetésével megszentségtelenítést hajtott végre az oltáron. Majd körültekintett Jósiás, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen, és elküldött, és kihozatta a csontokat a sírokból, megégette az oltáron, és így tette azt tisztátalanná az ÚR beszéde szerint, amelyet Isten embere mondott, aki e dolgot megjövendölte. (2Kir 23,16)

Az Újszövetségben még kevesebb kijelentésünk van. Jézus Krisztus beszél a halála kapcsán a földbe hullt magról, amely sok gyümölcsöt hoz s ez a természetes eltemetésre utal. (Ján 12,44) Pál apostol pedig szintén a hagyományos temetést használja a feltámadásról szóló hasonlatában. (1Kor 15,36)

Az egyháztörténet beszámolói szerint az ősegyházban egyértelműen elítélték a hamvasztást, mivel pogány szokásnak tartották. Tertullián egyházatya „rendkívül förtelmes szokásnak” nevezi a dolgot. Azt vették alapul, hogy a testnek a földbe kell visszatérni, mivel abból vétetett, s Jézus szavai nyomán a temetést magvetésnek tekintették a feltámadás reménységében. De sokan nem természetes módon távoztak a földi életből. Gondoljunk azokra a keresztény mártírokra, akiket Néró idejében tömegével keresztre feszítettek, bekenték testüket szurokkal és elégették őket . De az inkvizíció is ítélt máglya halálra több odaszentelt életű keresztyént. A feltámadáskor bizonnyal megdicsőült testben jelennek majd meg ők is. Ezt tekintve a hamvasztás sem befolyásolhatja a feltámadás dicsőségét.

Az egyházi gyakorlatok jelenleg megoszlanak ebben a kérdésben, de még a XX. század elején is nagy ellenállás volt a hamvasztás kapcsán. A szabadkőműves csoportok vezették be újra ezt a gyakorlatot - főként Európában - és terjesztették el, hogy a feltámadásba vetett hitet kigúnyolják. A katolikus Egyház 1963 óta engedélyezi a hamvasztást, de a hamvak otthoni tárolását nem. A protestáns közösségek véleménye megoszlik a kérdésben.

Mindezek összegzéseként hamvasztás ellen több érv szól, mint mellette. Az őskeresztény gyakorlat is egyértelműen a test eltemetését tanította. Viszont mivel konkrét parancs és utasítás nincs róla, ezért elsősorban lelkiismereti kérdés, hogy a Biblia kijelentései alapján kinek mi egyezik meg a belső Szent Szellem általi meggyőződésével. Arra azonban vigyázni kell, nehogy a temetésből és a gyászból halálkultuszt kövessünk el. Az egészséges gyász és megemlékezés része a tiszteletnek, de ennél tovább nem lehet menni.

Kérdés:

János 2. levele egy kiválasztott Asszonynak van címezve. Ő kicsoda?

Válasz:

A János apostol második levelében szereplő kifejezés értelmezése és beazonosítása nem egyértelmű. A háttere, hogy János ebben az időben Kis-ázsiában Efézusban él és komoly harcokat vív a gnosztikusokkal, pl. Cerenthus követőivel. Így leveleiben és evangéliumában homályosan szinte kódolva fogalmaz, több helyen is, amit csak a keresztény gyülekezet tagjai érthettek meg. Így, mivel nem abban a korban éltünk és más igehely sem segít, ezért a szövegösszefüggés marad, ami alapján kereshetjük a választ.

Három lehetséges verziót említek és bennük az érdekes, hogy pró és kontra érvek is elhangoznak mellettük. Az egyházatyák értelmezése is főleg ezekre fókuszál. Atanáz szerint szó szerint kell venni és egy Kyria nevű asszonynak íródott. Alexandriai Kelemen a kiválasztott szó miatt egy Electa nevű hölgyet értelmez a megszólításban.

Az első szerint az Úrnő kifejezés egyben személynév is lehetett (Kyria). Ebben az esetben egy magas rangú Kisázsiai nőről van szó, akinek otthonában házicsoport működött és a megszólítás neki szól. Ezért írja János, hogy a házba ne fogadjanak be tévtanítókat(10.v). A gyermekek pedig azok, akik ennek a gyülekezetnek a tagjai.

A második verzió szerint a megszólítás egy gyülekezetnek szól, ahol a kiválasztott Úrnő Jézus Krisztus menyasszonyát jelenti. Ebben az esetben a gyermekek, mint külön kategória nehezen értelmezhető.

A harmadik verzió szerint egy olyan (anya)gyülekezetnek íródott, amely már több gyülekezetet(gyermekek) is létrehozott maga körül. Ezek lennének a gyermekek. Erre utalhat a 13. vers is, ahol ennek az Úrnőnek a testvéréről (másik anyagyülekezet?) van szó!

A végleges választ nem biztos, hogy megfogjuk ismerni. Ugyanis vannak még feltételezések, amelyek a kifejezés nyelvtani és korabeli értelmezésén alapul!
A lényeg azonban az, hogy ezen drága igék által Isten ma is szól hozzánk! Nem üdvösséget érintő kérdésről van szó, ezért az értelmezés szabadsága mindenki előtt megmarad.