PEKINGI KULISSZATITKOK - Interjú Géczy Lajossal
Géczy Lajos 19 éve dolgozik az MTV-nél. Mint hangmérnök, részt vett a tavaly megrendezett pekingi olimpia közvetítésében. Nem mindennapi élményeiről, az olimpiáról, Kínáról kérdeztük.
Hogyan kerültél Pekingbe?
Szinte véletlenül, magam nem lobbiztam érte. Akkori osztályvezetőm hívott be és közölte, rám is gondoltak, vállalom-e? Néhány alapfeltétel elrendezése után igent mondtam. A kívülálló számára bizonyára nem ismert, hogy együtt, egymást ismerve és támogatva, de két magyar televíziós csapat dolgozott Pekingben. Az egyik a Magyar Televízió számára készített adásokat, riportokat, ezt naponta láthatták a nézők, a másik a BOB (Beijing Olympic Broadcasting Inc.) megbízásából az olimpia vívóközvetítésért volt felelős. Ez utóbbi vezetője Héder Barna volt, s ennek a stábnak a tagja voltam én is. Az 1996-os atlantai olimpia óta hagyománya van annak, hogy a magyarokat kérik fel a vívóversenyek közvetítésére, de ez egy hosszabb történet.
 |
 |
Kikkel utaztál ki?
Egykori és jelenlegi kollégákkal utaztunk. 35-40 ember: operatőrök, képvágók, rendezők, kép- és hangmérnökök, EVS kezelők (lassítás), video-grafikusok, mikrofonosok, asszisztensek.
Egy ilyen távoli országba utazva sok mindenre felkészül az ember. Volt olyan dolog, ami úgy ért téged, hogy nem számítottál rá?
Készültünk, készültünk, de egy dologra felkészülni nem lehetett, ez pedig a rendkívül magas páratartalom volt. Ahogy kiszálltál a repülőből, fejbekólintott. Öt percen belül mindened tapadt, csöpögött az izzadságtól. Az autóbuszban aztán – talán a klímaberendezés hatékonyságának bizonyítására – 19 Celsius fok volt, és tudtad, ebből hamarosan tüdőgyulladás lesz. Naponta többször utaztunk, s ez mindvégig problémát jelentett. Bizony pulóverrel bóklásztunk a 36 fokos melegben is, mert egyszer csak buszra kell szállni...
 |
 |
Mi volt egész pontosan a feladatod a BOB csapatának tagjaként?
A vívóversenyek három fegyvernemben, férfi-női megosztásban, egyéniben, csapatban folytak 14 napon keresztül. 2008-ban először az összes páston zajló csörtét közvetítették, természetesen a televíziós társaságok válogathattak, mi kerül adásba. Az átlag néző bizonyára nem gondolná, de a vívások hangjára különösen nagy hangsúlyt fektettek. Az apró zajok, zörejek, a cipők jellegzetes nyikorgása, a pengék fémes csörrenése, az elszabadult sikolyok, mind mind a közvetítés drámaiságát fokozzák. Ez tudatosan vállalt cél, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az egész olimpia hangját egy sound designer tervezte meg, minden helyszínre külön, külön. Mi az ő alapelveit figyelembe véve valósítottuk meg a közvetítés 5.1-es hangját. Délelőttönként egy csarnokban négy páston folytak a selejtezők, este ugyanott egy központi páston a döntők. A többszöri átállás igen nagy erőfeszítést követelt a csapattól. Gyakorlatilag reggel 9-től este 10-ig dolgoztunk, kisebb nagyobb megszakításokkal. Igaz, volt egy-két könnyített nap is, egymást is segítettük a munkában.
 |
 |
Milyen körülmények között laktál? Meg voltál mindennel elégedve?
Igazán kifogástalan körülmények között, az un. North Star Media Village-ben laktunk, az olimpiai falutól és a központi események helyszínétől kb. 25 percnyi autóbusz útra. Nemrég átadott, 32 emeletes toronyházakba szállásolták el a média munkatársait, sokszínű nemzetközi csapat voltunk. Mégsem éreztük zsúfoltnak tágas szobáinkat. Mi egy kollégámmal ketten laktunk egy három szobás apartmanban. Ha igényeltük volna, uszoda és szauna állt rendelkezésünkre. Láthatóan nagy gondot fordítottak a parkosításra, buja növényzet került a szabad területekre. A faluban saját elektromos buszok, a központi helyszín és a média falu között zárt rendszerű buszjárat közlekedett. Ez azt jelenti, hogy csak rendkívül szigorú biztonsági ellenőrzés után szállhattunk csak fel, és természetesen a busz útközben sehol nem állt meg.
Nem okozott problémát számodra a keleti étkezési kultúra?
A keleti étkezéssel nem sok gondunk volt. A szálláshelyünkön a nyugatiak számára készített, előre csomagolt gyorséttermi kínai koszt nem nyerte meg tetszésünket, a második nap után a hazai ízeket kerestük. Az utcán pedig nem mertünk étkezni. Nagyon tartottunk valami fertőzéstől. Tudom illúzióromboló, amit mondok, de menekülési útvonalaink az IBC (International Broadcast Centre) étterme, és a város számos pontján megtalálható McDonalds éttermek voltak. Kicsit más, de épp annyira ehetetlen-ehető, mint a hazai.
Milyen költségeid voltak?
Szerények. Ha nem voltunk megelégedve az adott koszttal, akkor a saját választás, üdítő, telefonkártya, néha taxi és persze ajándék csecse-becse. Az azonosító kártyánkkal még a kiterjedt metró hálózaton is ingyen utazhattunk.
Volt lehetőséged az olimpiai falut elhagyni?
Az olimpiai falut nem tudtam elhagyni, mert oda be sem tudtam lépni. Minden katonásan zónákra volt osztva, s a mi azonosítóinkkal a sportolók lakóhelyére nem engedtek volna be. Persze lehetett volna szerezni plusz akkreditációt, de erre nemigen maradt időnk. Sportolók, magyar és nemzetközi hírességek persze lépten-nyomon jöttek szembe, az embernek egy idő után fel sem tűnt. Az az igazság, a külföldieket nem is ismerem.
Milyennek ismerted meg az igazi Kínát? Milyenek az emberek?
Az igazi Kínát nem ismertem meg. Ahogy senki, akit felviszel a Halászbástyára nem mondhatja, látta Magyarországot. Egy képet igyekeztek nekünk vetíteni, csak remélem, hogy sikerült a vetítés mögé is benéznem. A kihelyezett posztokon szolgálatot teljesítő kínai fiatalok mind-mind rendkívül kedvesek, szolgálatkészek voltak, többnyire használható angol nyelvtudással. Viszont kezdettől fogva törekedtem rá, hogy felkutassam a város idegenforgalmi szempontból kevésbé frekventált részeit is. Néhány szabad délutánomat igyekeztem ennek felfedezésére fordítani. Megérte. Érdekes volt a város egyes részein megépült lakótelepi környezet. (Régebbi házak, a 60-as, 70-es évekből.) Az a szokás például, hogy a házak közötti tereken esténként az emberek összegyűlnek, beszélgetnek és táncolnak valamilyen kínai tánczenére – a jól ismert mozdulataikkal – húszévestől az aggastyánig. Egy kis erősítőről üvölt iszonyatos torzítással a zene, de ez láthatólag senkit nem zavar, a közösségi élmény, az együttlét a fontos. Egy másik városrészben 1-2 emeletes házak, keskeny sikátoros rész, az udvarokon bódé mellet bódé, amikben laknak. Hangulatos, bár láthatóan szegény környezet. Tulajdonképpen magamnak kellett határt szabnom, milyen mértékig tolakodhatok az emberek életterébe a fényképezőgépemmel. És beszélnünk kell a feltörekvő városról is, a hivalkodó felhőkarcoló csodák a jólét, a fejlődés demonstrátorai. Egy Manhattan utánzat. Üzletemberek, vagy maffiózók, nagy értékű nyugati autók, és pártfunkcionáriusok Audiai, Mercedeszei. Mai szemmel furcsa volt látni, ahogy az egyébként mindenütt jelenlévő katonák leállítják a sugárút forgalmát, mert a góré kikanyarodik. És ott vannak a lelkes vörös karszalagos nyugdíjasok, a gyalogátkelőhelyeken a rend fenntartására. Ugyanők segítenek a metróállomásokon is sorba rendezni az embereket. Láthatóan katonás szellemben nevelt társadalom.
 |
 |
Milyen módon tartottad a családoddal a kapcsolatot? Úgy tudom nem nagyon lehetett internethez hozzájutni Kínában.
Az internet hiánya valóban gondot okozott. Ez számomra a legnyilvánvalóbb bizonyítéka, mennyire igyekeznek zárt rendszerben egyféle látásmódra nevelni az embereket. Még az újságírók számára is helyhez kötött és kontrollált volt az internet hozzáférés. Az eredeti ígéret az volt, hogy minden szobában szélessávú csatlakozás lesz, de az indulás előtti napokban a NOB egy e-mailben közölte, hogy minden fáradozásuk ellenére ez nem valósulhat meg. Mivel a legtöbben vittünk laptopot, ezért ez nagy csalódás volt számunkra. A menekülési útvonalat néhány nagyobb hírügynökség adta, akik a Media Villageben nyitott wi-fi hálózatokat hoztak létre. Így a parkokban vicces látvány volt, ahogy sokféle nemzet fiai kezükben laptoppal, próbáltak skypeolni, e-maileket letölteni. Ez a sport gyakorlatilag 24 órában folyt, még éjjel háromkor is ott bóklászott 10-12 ember.
Milyennek értékeled a pekingi olimpiát?
Üzleti vállalkozás (sajnos), ebben az esetben kifejezetten image-formáló céllal.
Értek csalódások?
Igen, nem lett magyar vívó aranyérem. Szerettem volna részt venni a közvetítésében. Talán majd Londonban.
És örömök? Megérte elmenni?
Persze, alapvetően nagyon jó emlékeim vannak az útról. Minden nehézség ellenére, nagy élmény volt. Szakmailag, emberileg is. Öröm volt az itthon kapott köszönő levél, hogy kiemelkedőnek ítélték a munkánkat, Londonban is számítanak ránk.
Hívő ember vagy. Találkoztál Kínában keresztényekkel? Úgy tudom, még mindig üldözik a Krisztust követő keresztényeket. Származott-e bármilyen problémád abból, hogy Biblia volt a poggyászodban?
Hivatalosan nem találkoztam. A vasárnapok számunkra munkanapok voltak, sem időm, sem helyismeretem nem volt a kapcsolatteremtésre. A Bibliámból semmi problémám nem volt, gondolom ilyen konfliktust nem akartak felvállalni a kínai hatóságok. Nem miattam, de a sportolók között is biztosan voltak hívő emberek, iszonyú botrány lett volna, ha valakit ilyesmiért meghurcolnak. Tudod, az image építés. Veszélyesnek szerintem csak azt tartják, ha valaki közülük komolyan veszi, és megéli, megvallja hitét. Úgy gondolom ettől félnek, amennyiben nem kontrollálható. Egy asszonyt láttam a metrón, aki Bibliát olvasott. Néztem, tudom, hogy észrevette. Amikor leszállt és elment mellettem, annyit súgtam angolul: Isten áldjon meg! Ennél több lehetőségem nem volt. Gyakran eszembe jutnak az ottani testvérek.
Mivel foglalkozol a hétköznapjaidban az MTV mellett?
Négy gyermeket nevelünk a feleségemmel, aki énektanárnő. Hét éve alapítottunk néhányan egy keresztény internetes portált, azt gondozgatjuk, ápoljuk. Létezik egy Keresztút zenekarunk is, a koncertek hangosítása rám hárul. Azért ezek mind jó feladatok, boldog vagyok, hogy csinálhatom.
Ha felkeltette ez a cikk az érdeklődésedet, szeretettel hívunk Géczy Lajos multimédiás olimpiai beszámolójára!
Helyszín: Debreceni Egyetem – Matematikai és informatikai épület, 419-es terem (a kémia épület mögött)
Időpont: 2009. április 27. hétfő 19:00 óra
