Izgalmas kezdetek

. Beküldve: EDK történetek

Az első nap... a hétfő, talán sokan úgy kezdenek neki ennek a napnak, hogy már az egész hét terhét érzik, és ez végképp meghatározza a közérzetüket. Azonban október 5, azon kívül, hogy hétfő a mi életünkben piros betűs volt rögtön vasárnap után!! Az EDK, azaz az Evangéliumi Diák Körök szervezésében és a HÖK támogatásával az idén már 3. alkalommal szerveztünk evangelizációs hetet a Debreceni Egyetem főépülete előtt.

A programok idén is változatosak voltak: három színvonalas előadás mellett, egy kreatív csoport ősbemutatóját láthattuk, beülhettünk a teaházba pontosítok teasátorba, amely a hét minden napján reggeltől estig nyitva volt, és az elmaradhatatlan beszélgetésekről, ismerkedésekről se feledkezzünk ám el, vagy a szombati családi napról. Személy szerint nagyon vártam ezt a napot és szeretem az új dolgok kezdetét, mert kezdetben míg minden a helyére kerül olyan káosz tud lenni, amelyen csak a Zseni lát át! Itt félre lehet tenni nyugodtan az „így szoktuk csinálni”, meg tavaly is így volt gondolatokat, mert Istennek nem a mi erősségeinkre van szüksége, hanem a szívünkre és a megadásunkra. Bizony, bizony mondom néktek számomra Jézus az a Zseni, aki tökéletesen összefogta és vezette az egész kavalkádot. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. ”

A szép új sátort, a teaház színterét, időközben felállították, majd nagyon kreatív testvérek egy klassz dekorációval öltöztették fel a belterét. Fantasztikus volt viszont számomra az, hogy bárhol és bármikor bizonyságot tehetünk a hitünkről az élet különböző helyzeteiben, sátor nélkül sátorral, de csak az ő kegyelem alatt. Például reggel a buszon. Az igazság nincs bilincsekbe verve. Köszönöm mindazoknak az áldozatkész ottlétét, aki bölcsen megragadva ezt az egyetlen hetet bátran kiálltak és hirdették, Jézus ma is él, és meghalt a mi bűneinkért, hogy ne önmagunknak éljünk, hanem Istennek! Ez a hét különleges ajándék volt mindenkinek, hiszen átvehettük a mennyei megbízói oklevelét Jézus Krisztus aláírásával, azaz a gyermekei vagyunk, melyről számot adtunk, és Ő is felvállalja ezt az Atya előtt!