Eddig az évig nem nagyon működtem közre a honlap szerkesztésében, így kihagytam írásos beszámolóim Chester városáról, ami nagy kár, mert az előkelő Chesterben jártam 1. és 2. című irományok lettek volna belőle. Igaz, írhatok még visszaemlékező megemlékezést előző két utazásom tapasztalatairól, persze az idő eltelte miatt néhány esemény apró részletei nagy valószínűséggel nem fognak eszembe jutni. Majd meglátjuk.

Szóval egy napfényes szeptemberi szerdai napon elindult az 5-ös csapat, már ami a létszámot illette, ami Jézussal megtoldva, azért mégiscsak hat fő volt. Kellemes városközi (IC) vonatunk gyorsan hasított a nagy magyar pusztán át, mi pedig elkezdtük 6 napig tartó állandóan együtt levésünket. Remélem a nyelvészek elnézik magyartalanságaimat, bár megpróbálom magam érthetően kifejezni, ráadásul kellő magyarsággal, hogy azért felkeltse az érdeklődést eme olvasmány irányt, ha még nem tette meg. Majd megérkeztünk a reptérre, ahol nem rap-peltünk, mert az nekünk nem stílusunk. Majd egy csodálatos látványvilágú, de saját gyomromat felborzoló repülés után megérkeztünk Erzsébet királynő aprócska szigetére. Jelen esetbe Manchesterbe érkeztünk és nem Liverpoolba, ami azért is figyelemre méltó, mivelhogy a hét témája a LOKI és a Liverpool (máj+medence liver+pool) közelgő összecsapása volt. Érdekes megfigyelni, hogy az ottani és az itteni pásztorok egyik közös ismertető jegye a focirajongás, na persze Jézus után. Miről is szólhatott volna az út Chesterig a kocsiban, mint hogy kb. 5 perces időközök között belehallgatni a rádión át sugárzott focimeccsbe. Majd frissnek cseppet sem nevezhető állapotban, ki-ki megérkezett szállásadóihoz. Mi egy nagyon kedves házaspárhoz kerültünk, akik éppen, hát nem érdekes???, tavaly misszióztak a nagy és csodaszép Indiában. A fiatalembernek tudvalevő, hogy derékig érő haja volt, de levágatta és a haj árából, plusz talán valamennyi kiegészítéssel, iskolát építenek szegény utcagyerekeknek Indiában.

Második napunkon, ami immár teljes és pompás angliai időjárásban zajlott le, eme események történtek: Délelőtt ki megismerkedett, ki ujjongva üdvözölt rég nem látott testvéreket és kellemeset beszélgettünk és imádkoztunk az elmaradhatatlan eredeti angol tea mellett. Majd a finom és tápláló szendvics, joghurt, gyümölcs, süti, müzliszelet, csoki ebéd bekövetkezte után ellátogattunk a Matthew Henry Churchbe, Balconban, ami egy jelentéktelennek tűnő szocialista épületként hatott számomra, viszont, amikor beléptünk elkápráztatott a kívülről jellegtelen falak közé bújtatott pompás templombelső és díszítések látványa. Hallottunk itt a történelemtől kezdve gyerekmunkán át sokmindenről és itt is érezhettük az Úr erőteljes jelenlétét imádkozás közben. Nagyon örömteli, hogy Chester és külvárosának gyülekezetei mily szépen összefognak az evangélium hirdetésének ügyében.

Majd áthajtottunk Ellesmere Portba a Trinity Methodist Church-höz. Tévedés ne essék, ez nem a Mátrixos Trinityről lett elnevezve, hanem Isten szentháromságát jelenti. Itt az utcai pásztorok kalandos életébe hallgathattunk bele Trevor Beckett-en keresztül. A kedves emberkék kimennek az utcákra éjszaka és az összezuhant embereket támogatják és mikor már kialakul egy icipici bizalom a páciensben, az örömhírt is megosztják velük. Nekem nagyon tetszett, hogy például olyan lányoknak adnak lapos papucsot ajándékba, akik nem tudnak hazamenni magas tűsarkújukban, annyira mattrészegek, na és persze haza is kísérik őket, hogy ne legyen bajuk. Talán van egy kis igazság a rothadó kapitalizmus kifejezésben??? Isten nélkül itt is rohadnak a gyümölcsök vagy nincsenek is. A fish and chipses (rántott hal és sült hasábburgonya) vacsora után pedig megfigyeltük a Tracker-s gyerekszolgálatot, ahol FIGYELEM, mindhárom szolgáló férfi, kötötte le teljes időben a lurkók figyelmét, ami valljuk be egy nyolc évesnél számomra jelenleg hát nem a legkönnyebb feladatok közé tartozik. Majd eltelt a második nap.

És íme a harmadik napon Isten megteremtette ..... Ez egy másik igaz történet, de térjünk vissza Chesterbe. Szóval és tettel, ami tényleg szó szerint így történt, szórólapokat osztottunk szét és szórtunk postaládába a kellemes kis utcákon, csak azért, hogy meghívjuk az embereket egy ízletes vacsorára és mindeközben (mármint a meghívón szereplő időtartamban) az emberek hallhassanak egy alapvető Bibliai tanítássorozatot és így közelebb vigyék az embereket Jézushoz, akik ezután már az ismeretek birtokában képesek arra, hogy Jézus követése mellett döntsenek. Majd a hadibázisunkra :) visszatérve együtt imádkoztunk a gyülekezet közbenjáróival. Aki nem tudja, hogy mi a közbenjáró vagy hol terem, megkérdezheti Jánostól a vendégkönyvben. Mindannyian nagyon szép, bájos és bátorító próféciákat kaptunk az Úrtól a tesókon keresztül. Ebéd után Andy a gyüli pásztora mesélt a szolgálatokról, amiket a városban végeznek a többi gyülivel. Nem semmi munka, az tuti. Majd az egyetemisták misszióra készítő gyakorlati és elméleti oktatásának a helyére furikáztunk. A Light Projectnek nevezett szervezet nem csak papol, hanem rendszeresen kimennek az utcákra és hirdetik az evangéliumot a legötletesebb variációkban. Ez a látásuk és ebben is járnak. A tea itt sem maradt el. Eztán kis szabadidőt kaptunk, hogy a szépséges városközpontban töltsünk egy kis időt. Este pedig, a tavalyiak talán még halványan emlékezhetnek rá, meglátogattuk Frant és Billt ezt a kedves házaspárt, akik olyan vacsorát állítottak össze nekünk, mint .... tavaly. :) Egyszóval fantasztikusat, mint a mesékben, terülj, terülj, terülj, terülj, terülj asztalkám. Nem fájdítom az olvasók szívét. A férj évek óta hobbiszakácskodik. El lehet képzelni mit alkotott. Az olasz konyhától, az indiai konyháig minden volt. És persze jókat is beszélgettünk a népes meghívottakkal, így is beletekinthettünk az angol társadalom picike szeletébe.

Szombatnapon végre egy órával többet aludhattunk mert városnéző kirándulás lett beszervezve számunkra. A kétezer éves falakon élmény volt jártatni. A rómaiak szép munkát csináltak. Majd a nyitott tetejű emeletes turistabuszon ülve gyönyörködhettünk a Viktória stílusú épületek és szép műemlékek látványában. Ebédre kellően elfáradtunk, így nem volt probléma, hogy a Thaixotik nevű étterem keleti étkeit kóstolhattuk meg a kedves vendéglátók jóvoltából. Páratlan élmény volt. Majd kicsike pihike után, ellátogattunk Marc-hoz és családjához, ahol bőséges vacsi után, Wii-ztünk ami egy virtuális Play-stationhöz, vagy micsodához hasonlít és épp bowlingoztunk. Arra gondoltam, hogy ez egy igazán csapatépítő játék. Persze hamar eltelt az idő, 5. nap este lett és ezzel a napnak is vége lett.

És eljött az Úr nagy és félelmetes napja: a vasárnap. Röpke bemutatkozásunk után, röpke dicsőítést dalolva és röpke tanítást hallgatva arra gondoltam, hogy kicsi a bors, de erős. Na és persze jó zsíros és velős is volt, aminek az esszenciája: legyetek folyamatosan betelve Szent Szellemmel, csak így maradhattok meg ebben az összetört világban. Nekem bejött. Majd a másik épületben újra csicsereghettünk TEA és KÁVÉ mellett rég nem látott arcokkal. Majd kellemes angol ebédünk után elindultunk egy ex és jelenlegi vendégfogadóknak és vendégeknek tartott laza és fesztelen beszélgetős összejövetelre, ami után a világmissziós csapat egyik házaspárjának házában tartott összejövetelére vándoroltunk át, ahol újabb meglehetősen finom és szemet gyönyörködtető vacsora után hallhattunk arról, hogy és mint zajlanak a világmissziós folyamatok Chesterben. Kinek Afrikában, kinek Kínában vannak rokonai, van aki menni fog ide, oda, szóval elég kiterjedt és gyümölcsöző munka folyt ott. Tehát volt mit tanulnunk tőlük. Majd szomorúan konstatáltuk, hogy íme vége az utolsó napnak Chesterben és másnap már a felhők felett repülve hagytuk itt kedves és távoli testvéreinket a mielőbbi viszontlátás reményében.

Számomra Péter testvérem által kapott ige jellemzi legjobban kintlévőségünket és ezzel be is fejezem beszámolóm:

Ezt mondja a Seregek URa: Eljönnek még a népek és a többi város lakói, és az egyik város lakói a másikba menve mondják: Jertek, menjünk el, könyörögjünk az ÚRhoz, folyamodjunk a Seregek URához! Én is megyek!
Zakariás 8: 20

Egy személyes bizonyság Chesterből...

Bár csak öt napig voltunk Chesterben, de rengeteg dolog történt velünk. Ezek közül azokat a dolgokat szeretném kiemelni, amelyek személyesen átéltem. Eddig még sosem tapasztaltam azt, hogy a sátán ennyire támadt volna szolgálat közben, mint ezalatt a pár nap alatt. Szinte a bőrömön éreztem.

Kezdem azzal, hogy már úgy indultam útnak, hogy fájt a lábfejem, mert meg lett erőltetve egy magas sarkú cipő miatt, lám a hiúság… ezt az oldalamat is csiszolja az Úr. Ez az oda út alatt nem lett jobb.

De közben voltunk Blaconben, ami az itteni Nagy Sándor telepnek felel meg. A visszaúton előttünk haladt egy teherkocsi megrakva betontömbökkel. Időközben lemaradtunk, de egy kanyarban azt láttuk, hogy ezekből a tömbökből pár az úton darabokban hever. Kellett pár perc, mire eljutott az agyamig, hogy az Úr mennyire eltervezte, hogy ne mi haladjunk mögöttük!

Másnap a közbenjárás alatt imádkoztak a lábfejemért, ami utána, hála az Úrnak meggyógyult, de erre az ördög azzal támadott, hogy másnap reggel, alig tudtam megmozdulni, mert becsípődött egy idegszál, rögtön küldtem az sms-t haza Sanyinak, pásztorunknak. Emellett Andi szigorúan mondta, hogy mozogni kell vele, így összeszedtem minden erőm az aznapi kiránduláshoz, és tényleg fokról fokra jobb lett, bár figyelnem kellett hogyan ülök, mert az fájt a legjobban.

Utolsó este a missziós imaalkalmon is még imádkoztak érte, és utána lényegesen csökkent a fájdalom, szinte ugrálni bírtam, de még közeledett az utolsó nap, a repülőút, amit ki kellett bírnom. Már nagyon hiányoztatok a végére, és hiszem, hogy imáitok és az a sok-sok szeretet, amit az Úrtól közvetített felém gyógyított meg teljesen, és mára elmondhatom, hogy teljesen meggyógyultam!

Dicsőség a mi Urunk Jézus Krisztusnak!!!!!

Ágacska