Már hagyománnyá nőtte ki magát, hogy minden télen meglátogatom a Bükk valamelyik impozáns részét. Idén csak ketten vágtunk neki a mínuszokkal dacolva az igen nehéz terepnek.

 
Az volt az álmunk, hogy túránk ideje alatt a tájat hó fedje. Hála Istennek, ez a vágyunk beteljesedett, mindent és mindent kb.10-12 cm-es hóréteg borított. Szóval kicsiny hazánk nem túl magas havas hegyei csodálattal töltöttek el. Némileg vakmerőségre utalhat, hogy az aszfaltmentes világtól viszonylag távol a hideg, helyenként mínusz 19 fokban verjünk sátrat. De nem… megnyugtatlak kedves olvasó, hogy megfelelő technikai eszközök segítségével pozitív irányba lehet terelni hőérzetünket a nappali séta és az esti pihenés alatt.

Úticélunk kezdetben Debrecenből Szilvásvárad, innen a Szalajka völgyön keresztül a Cserepes-kői-barlangszállás volt. A tengerszint felett 345 m magasan fekvő kisvárosba megérkezve egy nagyobb, üresen árválkodó parkolóban állítottuk le az autó motorját.

         

 Utunk alatt nagyon kevés vállalkozó szellemű emberi lénnyel találkoztunk az egyébként nyári időszakban igen közkedvelt pihenő helyen. A képen látható nyitott esőház később a személyünk és sátrunk védelmét szolgálta. Említett helyen töltöttük az éjszakát, ezzel eltérve a mindig képlékeny útitervtől. Részleteiben erről majd később…

Néhány óra kemény séta után feljutottunk az Istállós-kői barlanghoz, melynek hétköznapi neve Ősember barlang. Úgy gondolom számodra is ismerősen cseng az utóbbi név, ha visszagondolsz általános iskolai éveid osztálykirándulásaira. A látványossághoz vezető turistaút egy szakasza közvetlen a cél előtt, igen különös impulzust ad. A néhány méter hosszú függőlegesen íves sziklafal és az alatta húzódó ösvény a mély szakadékkal az esztétikum világának egy szeletét tükrözi.