Gondolta ezt Imi, aztán részletekig kiterjedően megszervezett egy jó kis kirándulást az érdeklődőknek; akik Sanyi, Imi, Peti, Józsi és én voltam.

Először is igazán hálásak lehetünk, és lehetsz Te is, ha egészséges vagy, ez már önmagában ajándék, arról nem is beszélve milyen jó mozogni!!! Ma minden és most típusú világban élünk, ezért rögtön felmerülhet Benned az igény, hogy egy utánozhatatlan, multidimenziós túraleírást fogsz olvasni; ahol kiforognak a betűk, lepottyannak a képek, stílusosak a sorok, és a tengerszint feletti magasságot kattintásra a szobádba szimuláljuk. Nos, ez nem lesz így, de október 23-24-én valami egészen különleges történt.

Ősz végén mi is lehetne szebb, mint hatalmas levélkupacokban lépdelni, igazi őzlábgombák illatát érezni, szarvasok suhanását látni, és a szelíd Bükk erdei csendjében túrázni. Ilyen mesteri munkát csak Isten alkothatott. „Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttünk, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számunkra. Ami ugyanis nem látható belőle, az örök hatalma, és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. ” (Római levél 1:19-20)

Debrecenből korán elindultunk csütörtök reggelén, nem is sejtve, hogy az út végén várnak ránk. Bizony ám, mert előre megfontolt szándékkal egy kölyök roti kutyus fogadott minket a bánkúti Fehér Sas fogadónál nagyobb fadarabbal a szájában, de hiába. Csapatunkhoz még Miskolcról is csatlakoztak kedves ismerőseink; Zsuzsi és Dani. Fél kilenc körül végre elindultunk a zöld + jelzésű túraútvonalon, és elsőként a Bálványra sétáltunk el szemügyre venni a Petőfi- kilátóból az alföldi ember számára ismeretlen hegyvidéki tájat.

Ezt követően visszamentünk az autóhoz, és túrazsákokkal, felszereléssel megpakolva a sárga háromszög jelzésen folytattuk utunkat.