Kedves Judit!

Az Águr és Jáké név nem ismeretes más héber forrásból. Viszont arab törzseknél igen. Ezért némely kutató szerint szerint a próféciának fordított „hammasszá” héber kifejezést „hammasszá’i”-mnak kellene olvasni mivel másolási probléma lehet a dolog mögött. Ez utóbbi azt jelenti, hogy masszából való tehát a fordítás így hangzana.
„A Masszából való Agurnak, a Jáké fiának beszédei, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.”
Massa az Izmael egyik leszármazottja volt vagyis az arab törzsek egyikéből származhatott. (1Móz 25,14) Ha ez valóban így van akkor ezt a részt az arab bölcsességirodalomból vették át Ezékiás emberei. (Péld 25,1)
Águr kijelentését a keleti és nyugati bölcsességfogalom közti különbség ismerete segíti elő. A bölcs szónak a nyelvünkkel ellentétben -ami érett, tapasztalt embert jelent- mind a héber mind a görög nyelvben gazdagabb jelentéstartalma van. A hokmah az Isten és az ember közötti kapcsolat megértésére vonatkozó kifejezés. Helyes értékítélettel rendelkező embert jelenít meg. A binah értelmet, felfogóképességet jelent a valódi és hamis dolog között. A tusiyya, józan bölcsességet takar amely Isten igazságait képes gyakorlati módon alkalmazni. A másál;(mislé) hasonlatot, közmondást, jelent amelynek alapja az összehasonlítás, de a kormányzás szót is magában foglalja! A hida pedig egyszerűen rejtélyt jelent.
Águr esetében ő jelenti ki, hogy
„Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem (binah) én bennem.” (Péld 30:2)
Vagyis arra sincs meg benne a képesség, hogy a jó és rossz között helyes értékítéletet hozzon! Tehát nem elmebeli problémára hanem helytelen ítélőképességre gondol.
Majd: „És nem tanultam a bölcsességet, (hokmah)hogy a Szentnek ismeretét tudnám”. (Péld 30:3)
Tehát nincs pontos ismeretem Isten és az ember kapcsolatáról. Ebből is kitűnik, hogy nem izraelita a szerző akinek ez alapismerete volt a szövetség révén! Hogyan is járulhat Isten elé az ember, az áldozati rendszerek és a törvény ismerete...stb.! Csak ezek után teszi fel kérdéseit Agur és mond beszédeket számos tanító költeményeket és egyéb bölcsességet.
Ebből derül ki, hogy a bölcsességnek csak egy szintjére jutott el és ebből adott át valamit.
A teremtett világ értelmes vizsgálata és megfigyelése vezette el őt a Teremtőhöz és értett meg dolgokat a természet rendje alapján. Agurnak volt Istenismerete de képességei miatt ez korlátozott volt. Ennek adott hangot az elején a bevezetőben.

Áldás!

Szia János!

A minap a Péld.30-at olvastam, Águr beszédét, és nem értek vm-t.
Ágúr azzal kezdi, hogy ő mennyire nem értelmes, nem bölcs és nem ismeri a szent dolgok tudományát.
Majd néhány sorral később
5-ben leírja, h. Isten igaz,
imádkozik is hozzá, aztán végig Ágúr bölcs mondásairól szól az egész rész.Nekem ez így ellentmondásos, akkor milyen ember ez az Ágúr?
bölcs? hívő vagy nem?
köszi!

De jó! Köszönöm szépen a választ!!!

Kedves Annamari!

Ennek az igeversnek többféle értelmezése is elképzelhető. (Lk 17,37). Az egyik álláspont szerint mivel a saskeselyű a Római birodalom jelképe volt ezért Jézus Krisztus a Jeruzsálemet elfoglaló rómaikat írja le itt prófétikus képpel. Mivel ugyanúgy zsákmánynak tekintették Judeát, mint a keselyű a dögöt.
A másik verzió szerint -és szerintem inkább ez illik bele Lukács szövegösszefüggésébe –amilyen biztos, hogy a dögök szükségszerű kapcsolatban vannak a keselyűkkel úgy a földre bekövetkező csapások és Isten ítélete között is ilyen összefüggés van. Vagyis a földön élő emberek bűnei is úgy vonzzák Isten ítéletét, mint a dög a keselyűket. Erre utal Pál a római levelében, hogy „Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.” 1,18
Esetleg úgyis lehet értelmezni a kijelentést, hogy ahogyan a keselyűk hasznos munkát végeznek a dögök eltüntetésével úgy Isten is hasznos munkát végez mivel az ítélet elől kiragadja a híveket. Lásd a 17,34-36 verseket. Ez szerintem talán kicsit erőltetett de nem lehet kizárni mivel erőteljesen utal a szűkebb kontextusra!

Áldás!

Kedves Icus!

Valóban a Bibliában ez a két fogalom ill. kifejezés így nem szerepel.
1, A kipa a vallásukat gyakorló zsidó férfiak közismert fejfedője. Gyökere a német kappe vagyis sapka szónak módosult jiddis változata a (ikkapedli). A kipa héberül kupolát égboltozatot jelent és ezzel Isten jelenlétét kívánják megtapasztalni, hogy rajtuk, felettük van. Éppen ezért vannak olyanok is akik szinte le sem veszik a fejükről hanem éjjel is van kipájuk az alváshoz! Mivel a Tóra erre nézve kijelentést nem tartalmaz ezért ez csupán hagyomány vagy szokás nyomán jött létre. Az volt ugyanis az elterjedt nézet, hogy a fej befedetlensége egyfajta meztelenséget jelent. Egyedül a szolgálattevők esetében van süveg megemlítve különösen a Főpap esetében! Célja a közösséghez tartozás kifejezése és egyfajta jele annak, hogy elkülönülnek más népek szokásaitól ahogy a Tóra írja is, hogy „ne legyetek olyanok, mint más népek"
2, A Dávid csillag eredete kissé homályos. Egyes leletek szerint már a Kr. előtti 7. századi zsidó síron is volt egy ilyen csillag majd a Kapharnaumi zsinagógában tűnik fel. A hagyomány szerint Dávid katonái pajzsán szerepelt ilyen jelkép erre utal a héber elnevezés is Magén Dávid vagyis Dávid pajzsa. Írásos szövegekben először a 14. században bukkan fel és válik a zsidóság egyik szimbólumává. Sajnos egyes esetekben megbélyegzésre használva. Később a cionizmus során kerül be erőteljesen a köztudatba. Külön szimbolikus üzenete van a csillagok hegyének állásában és a kabbalista irodalomban is megkülönböztetett figyelem irányul rá. A zsidóság a jelképet elsősorban a nemzeti tárgynak számító Izraeli nemzeti zászlóban használja de több kegytárgyban is feltűnik. Pl. a páska szédertálaiban, vagy ékszerek díszítéseként is használják!

Áldás!