„…Hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.” 1Pt 3:9

Isten a Mt 5: 44-48-ban arra hívja fel a figyelmünket, hogy miben vagyunk mások, különbek a világnál:

„Szeressétek ellenségeiteket,… ha csak atyáitokat köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál?...”

„…Hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.” 1Pt 3:9

Engem ez a mondat fogott meg nagyon a 09.12.27.-i IT-n. Mikor az Úr előtt beismertem bűneimet, és mindent, az egész életemet, letettem Jézus Krisztus keresztjének tövéhez, Isten cserébe mennyei áldást adott. Hiszen:

„…A szívünkbe áradt Isten szeretete a nekünk adatott Szent Lélek által.” Róm 5:5

És ami a legszebb ebben a szeretetben, hogy Istennek nem fűződött semmilyen érdeke ahhoz, hogy megmentsen. Nekem volt Rá szükségem, és nem fordítva. Jézus az irgalmas samaritánus történetében (Lk 10:25-37) példát és egyben útmutatást ad nekünk, hogy Ő a szükségben levőkért jött el. Nem tett különbséget ember és ember között, mindannyiunkért életét adta. És én, mint az Ő követője, mit tudok hát másoknak adni, hogy meglássák Őt bennem?

„…Hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.” 1Pt 3:9

Persze ezt inkább leírni könnyű, sem mint megtenni, de nagyon bátorító az ige zárószava:

„Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” Mt 5:48.

Ami annyit jelent, hogy növekedjünk a kapott szeretetre!