"Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté 5,15-16)

Advent időszakában különösen érdekes ezeknek az igéknek a fényében egy kicsit elgondolkodni azon, hogy hogyan is éljük keresztény életünk mindennapjait. Megváltónk a Hegyi beszédben mennyei Atyánk egyik megdicsőülési forrásáról beszél, amiért mi is elég sokat tehetünk. Ennek útja pedig a bennünk lévő világosság hiteles, gyakorlati tettekben megnyilvánuló bemutatásában van. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, egy háromlépcsős folyamatot tár elénk Jézus Krisztus. Egy egyszerű, a hétköznapi életből vett példával, amit mindenki megérthet.

Az első lépés a meggyújtás. Ahhoz, hogy valaki világítani tudjon, lennie kell egy pontnak, amikor élete új megvilágításba kerül. Ezt a Biblia megtérésnek nevezi. A bűnös emberben Isten hozza létre a mennyei világosságot azáltal, hogy Krisztust a szívébe fogadja. (2Kor 4,6) Ezzel a Világ Világosságát engedi be az életébe. (Jn 8,12) A Szent Szellem munkája meggyőzi az embert elveszett állapotáról, és beviszi a világosságot a halott szellemébe az Isten igéje által. Az addig szellemi sötétségben élő ember az újjászületés által Isten királyságába, a mennyei világosság jelenlétébe kerül. (Kol 1,12-13)

Erre egyedül a Teremtő Isten képes. Nincs más hatalom a teremtettségben, aki ezt a folyamatot el tudja végezni az emberben. Sokan keresnek különböző „megvilágosító” lehetőségeket, pl. newage, reiki, jóga, ezoterikus divatirányzatok… stb., de ezek csak a sötétséget mélyítik el az emberben, mivel démonikus hátterük miatt a sötétség birodalmához tartoznak. Ráadásul ezek csak még jobban eltávolítják az embereket Jézus Krisztustól, mivel a sátán eszközei az emberek megvakítására. (2Kor 4,4)

Miután Isten a megtérés, újjászületés által meggyújtott minket, a munkát még nem fejezte be. A második lépés nem más, mint a meggyújtott mécses elhelyezése. Amikor Isten világosságot adott, akkor ezt azért is tette, hogy megdicsőítsük őt! Ezt több területen is megtehetjük.

Azért helyez el minket, hogy világító lámpások legyünk a családunkban, gyülekezetünkben és a mindennapi életünkben, az iskolában, munkahelyen, a társadalomban. Bárhol és bármilyen körülmények között vagyunk,ennek a fénynek látszani kell. Nem mindegy tehát, hogy a családi életünk milyen a kívülállók számára, pl. ha házasok vagyunk. Vagy fiatalként, a szüleinkkel való kapcsolatunk. Hogyan viselkedünk az iskolában vagy a munkahelyen? Látható-e az életünkben az a világosság és az az éles határvonal, amely egyértelművé teszi, hogy kihez is tartozunk? Fontos, hogy a gyülekezeti életében is a megfelelő helyen legyünk. Az elhívásban és a szolgálatban, testvéri kapcsolatokban egyaránt. Ezért meggyőződéssel kell lenni afelől, hogy amely gyülekezetbe járunk, oda Isten helyezett el minket!

A harmadik lépés a meggyújtás és elhelyezés után maga a világítás. Tehát ahová Isten helyezett, ott minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy Krisztus világosságaként éljünk. Két erőteljes módja van a bennünk lévő Krisztusi világosság bemutatására. Olyan módok, amelyekkel elérhetjük, hogy életünk hiteles bizonyságot tegyen Mennyei Atyánkról!

Az első, amelyről Jézus is beszél az igében a gyakorlati tettekben megnyilvánuló világosság. Olyan Istenfélő életmód, amely nem merül ki csupán a beszédben, hanem tettekben is realizálódik. A hit ugyanis cselekedetek nélkül halott! A jó cselekedetek, amelyeket tennünk kell, Atyánk előre elkészítette, tehát nem kell görcsölni azon, hogy mit is tegyünk. (Ef 2,10) Nyitott szemre és halló fülre van csupán szükség, hogy felismerjük a lehetőségeket. A Szellem gyümölcsének termése is ezekről a jó tettekről beszél, amelyek rámutatnak arra, hogy milyen motivációink vannak egy-egy jó cselekedetünk hátterében. Legyünk olyanok, hogy megbízzanak bennünk, akikhez bármikor lehet fordulni. Olyanok, akik nem fordítanak hátat, ha segítséget kell nyújtani. Akiknek ajtaja nyitva áll, idejük van a meghallgatásra és az együttérzésre. Sok világi ember, munkatárs, családtag, osztálytárs ezáltal fogja megismerni az Atyánkat, ha azt tesszük, amit Jézus is tett.

A másik a szavak általi bizonyságtétel. Egyeseknek ez könnyebben megy, másoknak nehezebben. Sok esetben helytelen gondolkodásmód, rossz tapasztalatok állnak amögött, hogy sok keresztény nem beszél a benne lévő reménységről. A görcsös kényszer vagy a mindenkit lerohanó evangélista módszer között vergődnek sokan, pedig nem kellene. Az ige szerint mindkettőnek van szerepe, és ez nem minden keresztény esetében egyforma. A lényeg azon van, hogy ha lehetőség van rá, akkor bátran beszéljünk megtérésünkről és bízzuk Istenre, hogy ezt hogyan használja a másik ember életében.

Isten gyermekeként nemcsak az örökkévalóságban fogunk fényleni, hanem már itt el kell kezdeni világítást, amellyel sok embert elvezethetünk a Világ Világosságához, Jézus Krisztushoz. Ha úgy érzed, hogy „kormos” lettél, éppen pislákolsz, és életed nem arról a világosságról szól, amelyről itt Jézus Krisztus beszél, akkor se csüggedj el. Megváltónkról ezt írja Ézsaiás próféta: „Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” (Ézs 42,3) Lehetőséged van a megtisztulásra és helyreállásra. A bűnbánat és megtérés által, Jézus Krisztus a régi fényedbe állít vissza, hogy a Mennyei Atyádat hitelesen tud képviselni.

Legyen adventi célkitűzésünk ezek után Pál apostol szavaival a következő: „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon” (Fil 2:15)